Campona

A TROPICARIUM TÖRTÉNETE, CÉLJA EREDMÉNYEI:

A Tropicarium ötlete egy Svédországban élő magyar üzletember, Farkasdi Károly nevéhez fűződik. Ő és családja hozta létre 1990-ben Kolmardenben és 2000-ben Budapesten az első ilyen jellegű intézményt, ők fejlesztették ki és valósították meg azt az egyedülálló tartalmat, melyet a Tropicarium képvisel. A kiállítás ötvözi magában a hazai halak, a trópusi esőerdőben élő állatok, és a tengerek, óceánok mélyében lakók életének bemutatását. Mindezen állatok köré az eredetihez teljesen hasonló környezetet varázsoltak, hogy mind az állatok, mind az őket megcsodálni vágyó látogatók jól érezzék magukat.

A közel 3000 m2-en elterülő Tropicarium falai között több száz fajta állat és burjánzó növény kapott helyett. Az állandó kiállítás keretében 8 teremben csodálhatók meg -többek között- a szabadon repkedő egzotikus madarak, az indákon ugráló selyemmajmok, a trópusi esőben ázó aligátorok, a komótosan mászkáló sarkantyús teknősök és a lenyűgöző látványt nyújtó akváriumokban úszó halak, amelyek származási helyüket tekintve a világ minden tengerét képviselik a magyar látogatók előtt.

Szeretnénk, ha visszatérő vendégeink mindig találnának valami újdonságot, ezért folyamatosan bővítjük, változtatjuk az állatállományt, egy-két újabb akváriummal, terráriummal bővítjük a kiállítást. Folyamatosan dolgozunk az információs rendszer még jobb áttekinthetőségéért és igyekszünk az interaktív kommunikációs kapcsolatot széles körben megvalósítani.

Fő célunk a természet szeretetére, megbecsülésére és a szabadidő hasznos eltöltésére való nevelés. Törekvésünk, hogy minden ember megérezze, milyen értékek léteznek földünkön és mennyire fontos, hogy ne tegyünk kárt bennük.

MAGYAR FAUNA

A Tropicarium a világ más tájain épült akváriumoktól eltérően arra is vállalkozott, hogy a hazai halakat is elérhető közelségbe hozza a látogatókhoz. Apró halak és kapitális példányok is láthatók az álló- és folyóvízi élővilágot bemutató, a halak eredeti lakóhelyével szinte megegyező vizekben.

Különleges látvány a szabadtéri medence melynek partjáról szomorúfűz ága hajlik a vízbe. Nyáron nyomon követhetjük az ívási időszakot ill. az ikrák lerakását. Télen – ha elég hideg van – beleshetünk a jégpáncél alá. A mozdulatlan vízben téli álmukat alusszák, azaz "elvermelődnek" a tavak néma lakói…

MAJMOK, LEGUÁNOK

A fákon pihenő zöld leguánok a régi idők dinoszauruszaira és a mesék képzeletbeli sárkányaira hasonlítanak. Többnyire mozdulatlanul ülnek a legmelegebb helyeken, hisz legjobban a 25-30 Co-os hőmérsékletet kedvelik.

MAJMOK

Szemfülesnek kell lenni, hogy az esőerdő lakóit, a világ legkisebb majmocskáit, a kb. 15-20 cm nagyságú selyemmajmokat felfedezze a látogató. Ezek a tenyérnyi kismajmok, a gyermekek kedvencei, nagyon fürgék és ügyesek. Ha úgy tartja kedvük, óvatosan emelik ki kezünkből a táplálékot. Mellettük élnek a mókás fehérpamacsos selyemmajmok is, akik nevüket a fülükön lévő világító fehér szőrcsomóról kapták.

KÍGYÓK, MADARAK

Tágas terráriumokban színpompás kígyók laknak. Közép-Európában egyedülálló látványosság az albínó tigrispiton pár.

MADARAK

A Tropicariumban élő madarak szabadon repdesnek a látogatók feje felett. Népes csapatuk állandó csiviteléssel tölti meg a termet. A vöröscsőrű tokók annyira szelídek, hogy táplálékért bármikor hajlandók leereszkedni.

A színpompás fényseregély már másodszor költ a maga készítette fészekbe. Az égszínkék arapapagáj pár nagy hangzavart képes létrehozni, ha éppen veszekedni támad kedvük. Csőrük annyira fejlett, hogy az apró amerikai mogyoró tokjából is boszorkányos ügyességgel hámozzák ki a magvakat.

A Tropicarium legújabb látványosságai a rendkívül tréfás beók, melyek játszi könnyedséggel utánoznak bármilyen jellegű hangot.

ALIGÁTOROK, ESŐERDŐ

A Tropicarium különleges látványossága az a kis őserdő darab, melyet a látogatók szeme elé varázsoltak a Tropicarium létrehozói. A negyedóránként eleredő langyos, trópusi eső, a villámlás és mennydörgés valóban azt a képzetet kelti, mintha egy érintetlen, fülledt őserdőben az aligátorok felett átívelő fahídon állnánk.

A békésen elnyújtózó aligátorok veszély esetén vagy zsákmányszerzéskor igen gyorsan mozdulnak. Az aligátorok felső álkapcsának fogai kívülről illeszkednek az alsó álkapocs fogaihoz, ezért mindig láthatóak és ezért (is) tűnnek olyan félelmetesnek. A Missisipi aligátor éjszaka főleg halakra és úszó madarakra vadászik, különösen fényérzékeny szemeinek segítségével.

A Tropicariumban élő közel 2.4 méter hosszú aligátorok hetente kétszer esznek a nekik felkínált halakból.

A medencében többszáz díszponty kíséri az úszó aligátorokat. Ezeket a halakat örömmel etetik a Tropicariumba látogató gyerekek.

A Tropicarium különleges látványossága az őserdő rész. A buja növényzet, a vízesés, a villámlás és mennydörgés, a gyakran eleredő langyos, trópusi eső és az azt követő ködfelhő valóban azt a képzetet kelti, mintha egy érintetlen, fülledt esőerdőben lennénk.

Az esőerdőben hallható és látható különleges hang- és fényhatásokat és a Tropicariumban hallható kellemes zenét számítógépes program vezérli.

ROVAROK, TEKNŐSÖK, BÉKÁK

Talán azért is van szükség a hüllő- és rovarházra, mert az emberek nagy része irtózik ezen állatok többségétől, a pókoktól, békáktól különösen. Viszolygásuk és félelmük elsődleges oka az, hogy nem ismerik eléggé ezeket az állatokat. Ha az üvegbúrák alatt lakó különös formájú, színű teremtményeket alaposan szemügyre veszik és a legfontosabb tulajdonságaikról az ismertető szövegből értesülnek, máris barátságosabbnak látják őket.

A terráriumokban számos békafajt mutatunk be, amelyek közül különösen érdekesek a színpompás nyílméregbékák, amelyek nevüket az általuk termelt, és az állatvilágban ismert egyik legerősebb méregről kapták.

Ugyanitt találhatók kistermetű hüllők, a sisakos baziliszkusz, a kaméleon, a gekkók amelyek a dél-amerikai és ázsiai trópusi erdőkből származnak.

ÉDESVÍZI AKVÁRIUMOK

Az édesvizi akváriumok a már jól ismert, ún. hobby halakat is bemutatják. Az édesvízi halak nagyon kedvelik a környezetükben élő zöld növényeket, ezért az akváriumok csodás, mesebeli kertekre emlékeztetnek.

Megtalálhatók itt a félelmetes ragadozók hírében álló piranják , a delfinfejű halak, a sárga ás vörös színű diszkoszhalak, a kecsesen úszó vitorláshalak és a színpompás kékrákok is.

A különleges szájköltő halak Afrika nagy tavaiból, a Tanganyikából, a Malawiból és a Viktóriából származnak. A hatalmas guramik és macskacápahalak többnyire Ázsia tavaiban élnek.

CÁPÁK

Az 1,4 millió literes nagy medence 13 méter hosszú látványalagúttal és két, egyenként 9x4 méteres áttekintő üveggel ad otthont hat cápának.

A cápák a rájákhoz hasonlóan a halak osztályán belül a porcos halakhoz tartoznak. A csontos halaktól számos anatómiai és élettani bélyegben különböznek:

• pikkelyzetük speciális ún. placoid pikkelyekből áll, amelyek apró, hátrafelé álló, éles "fogacskákként" érdes, reszelős tapintatot kölcsönöznek a cápabőrnek
• a csontos halaktól eltérően testük alapváza porcos (ennek manapság rákellenes és egyéb gyógyító hatást tulajdonítanak, ami új alapot teremtett a cápák vadászatára)
• farokúszójuk aszimmetrikus
• fogazatuk fejlődését tekintve a placoid pikkelyekből származtatható, egymás után több sorban helyezkedik el, fogmeder, gyökér nélkül. Így könnyen kihullik, de a mögötte helyeződő fog előretolódva pótolja a hiányt. Ez az ún. revolverfogsor. Például egy homoki tigriscápa egy évben akár 10.000 db fogat is elhullajthat.
• nincs úszóhólyagjuk, mint a csontos halaknak, így emelkedéskor-süllyedéskor izommunkát kell igénybe venniük, míg például a ponty energiafelhasználás nélkül emelkedhet-süllyedhet a vízben. Viszont egyes fajok, mint pl. a homoki tigriscápa a felszínre emelkedve levegőt nyel, és azt kibocsátva tudja szabályozni a süllyedését.
• nincs csontos kopoltyúfedelük, csupán izomlemezek által elválasztott kopoltyúréseik. Emiatt ahhoz, hogy az oxigénben dús friss víz átáramoljon a kopoltyún, szájukat nyitogatva folyamatosan úszniuk kell. Ha leállnak az úszással, az úszóhólyag hiánya miatt azonnal a fenékre süllyednek, és megfulladnak. Ezért pusztul el nagyon gyorsan a halászhálóba gabalyodott cápa. Ez alól csak bizonyos fajok kivételek.
• belső megtermékenyítésűek, azaz a hímek külső párzószervvel, 2 pénisszel rendelkeznek. A csontos halak 99 %-ánál a nőstény lerakja az ikrákat, és azután a hím a nőstény testén kívül termékenyíti meg azokat.

A Tropikáriumban két fajt mutatunk be, mindkettő főként a tengerparti részeken, korallszirtek között él, de hajlamosak több ezer kilométert vándorolni. Mindkető a meleg, trópusi, szubtrópusi vizeket lakja.

A látványalagútban közvetlenül a látogatók feje felett úsznak át a közel 2.5 méteres hatalmas állatok és az őket körülvevő halraj, melyet íjhalak, durbicsok, színes tengeri halak és egy fenséges Napóleonhal alkot.

CÁPAETETÉS

A Tropicarium szakképzett és búvárvizsgával rendelkező állatgondozói hetente merülnek le a közel 1.4 millió literes, 4 m mélységű, kb. 21-23 C fokos sós vízbe. Merülésük során kézből etetik az állatokat és tisztítják a medencét. A gondozók kb. 12-15 kg tengeri halat adnak alkalmanként a ragadozóknak. Hetente kétszer (egyszer víz alól, egyszer felszínről) táplálják őket, de ennek ellenére éjszakánként ösztönszerűen vadásznak és el-elkapnak egy-két kisebb halat az óriási akváriumban. A merülés minden csütörtökön 3-4 óra között történik, néhány különleges esettől eltekintve. Amennyiben érdekli Önöket ez a nem mindennapi látványosság, érdemes előző nap telefonálni az irodába a pontos időpont egyeztetése végett.

A cápaakvárium hatalmas üvege előtt kényelmesen helyet foglalva, kellemes zenét hallgatva csodálhatjuk meg az állatok fenséges mozgását, rezdüléseit, játékát.

TENGERI HALAK

A Tropicariumban látható színes és változatos formájú halak többsége a korallzátonyokról származik.

Az egyik legszebb akváriumában számos korallt, élőkövet, anemónát, víziuborkát látni, melyek békés szimbiózisban élnek a közöttük rejtőzködő színpompás halakkal.

A Tropicarium talán legmókásabb halai, a narancsszínű csíkos bohóchalak. Szüntelen és szertelen mozgásukkal jókedvre derítik a látogatókat.

A murénák naphosszat időznek kedvenc helyükön, a kiürült amforákban, így csak találgathatjuk, mekkorák is valójában. Nos, a legnagyobb példány 1.5 méter hosszú. A körülöttük kecsesen táncoló tűzhalakkal csak messziről érdemes barátkozni, tüskéjük mérgező anyagot termel.

RÁJÁK

A Tropicariumban 40 ezer liter vízben élnek az angyalarcú ráják. Úgy hozták létre a rájamedencét, hogy az a gyermekek számára a legmegfelelőbb legyen. Van, aki a kis alagútba bújva szemléli az előtte, fölötte elúszó halakat, van aki könyékig vízbe nyúlva próbálja megérinteni, megsimítani őket.

Az egyik legkedveltebb program a rája etetés. Ilyenkor a látogatók saját maguk táplálhatják az előre elkészített kagylókkal, rákokkal ezeket a szelíd és mindig éhes jószágokat.

Ebben a medencében a rájákon kívül közeli rokonaik, a gitárhalak is láthatók. Továbbá itt fejlődnek a cápa medencébe szánt nagytestű halak fiatal egyedei, a denevérhalak, a fűrészes sügérek, és a Napóleon halak is.

A ráják rendjébe tartozó halak legérdekesebb tulajdonsága, hogy testükben nem található csont. Porcos halak, tehát a vázuk csak porcokból épül fel. Testfelépítésük másik érdekessége, hogy szájnyílásuk a hasi oldalon található.

A legtöbb rája partközeli vizeket kedveli, puhatestűekkel, rákokkal táplálkoznak, ezeket az aljzatról eszegetik fel. Tojásokkal szaporodnak, melyeket a tengerfenéken lévő növényekhez tapasztanak. Utódjaikat nem gondozzák.

A tüskés (tövises) ráják faroktövén egy méregtövis található, melyet védekezésre használ. A tövishez méregmirigy kivezetőcsöve csatlakozik, és ha támadás éri, ebből fecskendezi mérgét a támadó bőre alá.

A Torpedinidae család tagja az elektromos rája, amely – az egyetlen – veszélyt jelenthet az emberre. Testében elektromos áramot termel, ám legtöbb esetben csak a zsákmány megbénítására használja.A legnagyobb rája az Ördögrája, más néven Manta ( Manta birostris ) melynek szélessége az 5 métert is elérheti. Az emberre teljesen veszélytelen, planktonokat, kisebb rákokat fogyaszt.

NÖVÉNYEK, TECHNIKA

A szűrőberendezések műszaki állapotáról állandó személyzet gondoskodik.

A Tropicariumban lévő, mintegy 2 millió liter édes- és sós vizet 8 gigantikus gép megállás nélkül, mintegy 3 óra alatt tisztítja meg. A víz minőségét és összetételét folyamatosan mérik és elemzik számítógépes rendszer segítségével.